Elektromos flottára váltás: az útvonal és a töltési modell dönti el a matekot

A dízelárak ingadozása miatt sok vállalat újra megvizsgálja, milyen költséggel jár a flottája működtetése. Az elektromos járművekre való átállásnál azonban nem elég a vételárat és az üzemanyagköltséget egymás mellé tenni. Az útvonal, az állásidő, a töltési lehetőség és a kihasználtság együtt határozza meg, hogy egy adott jármű üzletileg is megfelelő-e.

Az elmúlt héten több európai példa is megmutatta, hogy a cégek már nemcsak a járműveket rendelik meg, hanem az üzemeltetés feltételeit is tervezik. A GEODIS 110 elektromos, 44 tonnás teherautót vásárol európai közúti működéséhez. Franciaországban a cég a fő útvonalak mentén 250–500 kilométerenként tervez töltési lehetőséget, és 2030-ra több mint 200 töltőpontra bővítené a hálózatát. A vállalat közleménye

Ez fontos részlet: a jármű beszerzése önmagában nem oldja meg a töltést. A töltési pont helye, teljesítménye és hozzáférhetősége hatással van arra, hogy tartható-e a napi menetrend.

A feladatot kell a járműhöz illeszteni

A brit Pall-Ex egy 28 tonnás elektromos teherautót állított munkába városi kézbesítésre. A jármű gyártói specifikációja akár 400 kilométeres hatótávot és 350 kW-os gyorstöltést említ. A vállalat által közölt használati cél városi fuvarozás, ahol a manőverezhetőség és a helyi kibocsátási korlátozások is számíthatnak. A GREENFLEET beszámolója

Ez nem jelenti azt, hogy egy hasonló jármű minden cégnek megfelelő. A saját útvonalak és rakományok alapján kell ellenőrizni a hatótávot, a töltési időt és a hasznos teherbírást. A rendszeres, telephelyre visszatérő vagy városi útvonalak más töltési modellt igényelnek, mint a hosszabb, változó fuvarok.

A töltés helye a költséget is alakítja

Az otthoni, telephelyi és nyilvános töltés eltérő költséggel és adminisztrációval járhat. A vaylens és a Rightcharge új brit együttműködése például a céges autók otthoni töltésének költségtérítését automatizálná. Ez azért lehet hasznos, mert a töltési költségeket járművenként és sofőrönként kell pontosan kezelni, különösen akkor, ha a jármű a munkahelyen és otthon is tölt.

A telephelyi töltő más fuvarozók számára történő megnyitása is javíthatja az infrastruktúra kihasználtságát. A brit Welch Group ezt is bevonta a saját pénzügyi modelljébe. A vállalat 2035-re jelentős megtakarítást becsül, de ez a saját flottájára és jövőbeni működési feltételeire épül, ezért nem tekinthető általános megtérülési előrejelzésnek. A Welch Group modelljéről

Mivel érdemes kezdeni?

Első lépésként érdemes összegyűjteni a flotta napi útvonalait, futásteljesítményét, állásidejét, terhelését és telephelyi visszaérkezését. Ezután külön kell modellezni az otthoni, telephelyi és nyilvános töltést, a finanszírozással és a szervizköltségekkel együtt. Az üzemanyagárak változására is célszerű több forgatókönyvet készíteni.

Az elektromos flotta üzleti esete nem egyetlen járműadatból következik. A megfelelő kérdés az, hogy a jármű az adott feladatra alkalmas-e, és az infrastruktúrával együtt mennyibe kerül a vállalatnak a teljes használati idő alatt.

Szerkesztői javaslat

A cikk aktualitását a friss európai flottabeszerzések és az üzemeltetési modellek adják. Flottamenedzsereknek, fuvarozóknak, beszerzési és pénzügyi vezetőknek szól, akik járműcserét vagy fokozatos elektromos átállást mérlegelnek. A Welch Group megtakarítási számait saját előrejelzésként, az SMMT regisztrációs adatát pedig brit piaci adatként kell bemutatni.